|
Vissza a főoldalra
Fazekas Anna: Sándor, József, Benedek
Azt mondják a bölcs öregek:
Sándor, József és Benedek
zsákkal hoznak jó meleget.
Én meg tudom: ilyen zsákot
emberfia még nem látott.
Eme sosem látott zsákban
tavaszi langy napsugár van.
Ettől bomlik a rügyecske,
hazaindul gólya, fecske,
éled a rét, erdő, mező,
aranylik a déli verő.
Ámbár megeshetik néha:
nem ajándék, de csak tréfa,
mintha hozna meleget
Sándor, József, Benedek.
Nevük napján előfordul,
hogy a hó is megcsikordul
csizmás lábuk talpa alatt,
és az idő rideg marad.
Napsugár és meleg helyett
havat hoznak s jeges szelet.
Várhatjuk a kikeletet
Vissza a lap tetejére
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elől Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.
Vissza a lap tetejére
Csoóri Sándor: Virágvasárnap
Valahol most egy tulipán-szájú
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhõ jön velünk. -
Jártak itt ólom-zord hadak,
állkapcsukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi. -
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk,
s kõbõl kihasított fejû
rokonokkal dúdolgatunk:
"Szent István, térdepelj közénk,
magyarok térítõ királya,
nagyobb király térített minket,
idõk vasából koronája.
De itt vagyunk, de megvagyunk,
nézzük, hogy nõ a völgyi búza,
s a szõlõvirág hogy kígyózik
fölrepedt, égõ homlokunkra."
Így éneklünk, s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk -
parasztok és Jézus király,
így mulatjuk majd ki magunk.
Vissza a lap tetejére
Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért
Én Jézusom, te nem gyűlölted õket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.
Vissza a lap tetejére
Lõrinc Pál: Három Füles
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Elõttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bõven,
Fut az ecset tekergõen.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bõven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.
Vissza a lap tetejére
Túrmezei Erzsébet: Feltámadt!Egy édes titkom van nekem,
Fénnyel betölti életem,
Mosolyra nyitja számat:
A Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén…
Ujjongok az örömtől én,
Hisz nem vagyok már árva,
Nincs többé sírba zárva!
Velem van nappal-éjjelen,
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
Oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog,
Elűzve minden árnyat: A Megváltó feltámadt! Vissza a lap tetejére
Tóth Árpád: Május elseje
Itt van május elseje
Víg a szívem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú, csínos, nem magos,
S éji szendereken át
Felzendül a szerenád,
Húzza mélán
Szép Kiss Bélám,
S szivarral az agyarin
Húzza derék Magyarim.
Szóval szól a nahtmuzik,
Ellenben az erdõn szólnak
Fûrerek s vidám Zsuzsik.
Bokrok tövén ibolya,
S bokrok tövén selymes fûben
Sok nyújtózó csigolya.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Itt a fecskék
S verebecskék,
S feltámadtak a legyek.
Az idõk örök folyóján,
Ah, e szagos, bús folyókán
Lefolyt, tudja-e kegyed?
Egy újabb házbérnegyed.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Most a szende háziúr
Kisded tárcámhoz befúr.
És megnõtt a pótadó,
S Lukács is - a sót adó -
Új létszámot emleget,
Bár Justh így szól: nem lehet!
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
Im hazánkra ráború'
Újabb Balkán-háború,
Mivelhogy a Nikita
Egy gorombát rikita.
Szól a bús monarchia:
Kérem, ez anarchia!
Fütyöl erre Montenegró.
Berchtold Montenegrót megró,
S Krobatin szól: Einmarschiert!
S lesz belõlünk, ah, - fasírt:
Azaz szuronyvagdalék:
Kiloccsant vese-velõ,
Ah, örülj most, tartalékos,
S te is, jó népfelkelõ.
Ó, szép május elseje,
Víg a szívem belseje,
S hogy e belsõ örömömnek
Nyomai is legyenek,
Kívánom e víg májusnak,
Hogy a fene egye meg.
Utóirat Nikitához
Jaj, istenem, most egyszerre
Az vetõdik az eszembe,
Hogy Nikitát hátha, hátha
Bosszúra az inspirálta,
Hogy róla oly sokat írtam.
Ah, most bánom bûnöm nyíltan,
S míg nem késõ, felsóhajt
Bús keblem, a horpadó:
Bocsáss meg, ó, Nikitácska,
Nem bánt téged soha többé
szegény, vicces Torpedó.
Vissza a lap tetejére
Thomas D. Angelo: Egy kéz
Egy kéz érintette meg szívemet,
Egy kéz, mely sokáig fogta kezemet.
Tartott, mikor járni még nem tudtam,
Támasztott, mikor lábamon elõször álltam,
S támogatott, mikor az életbe belevágtam.
Egy kéz, mely mos, fõz, takarít,
Gondoz minket, sosem lazít,
Egy kéz, mely szeret, ölel,
Kezünket sosem engedi el.
Édesanyám, ma van a napja,
Hogy neked hálát adva,
Megköszönjem, hogy a világra hoztál,
S szeretõ kezeiddel, féltõen gondoztál.
Boldog Anyák napját kívánok néked,
Az anyának ki nélkül nem lenne ily boldog ez az élet.
Vissza a lap tetejére
Csorba Piroska: Mesélj rólam
 Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Vissza a lap tetejére
Reviczky Gyula: Pünkösd Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.
Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
