|
Vissza a főoldalra
Nagy László: Balatonparton
Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vízicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte. Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a vízpartján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s hazaindultam
Vissza a lap tetejére
Somlyó Zoltán: Erdő
Kőrisfából van az ágyam,
az asztalom meg dió.
Karosszékem egyszerű tölgy,
este benne ülni jó.
A szekrényem cseresznyefa,
kemény bükk a pamlagom.
Ezen ülve bámulok el
a sok fényes csillagon.
Egész erdő van szobámban;
mélyen hallgatnak a fák.
Suttogniuk sem lehet már,
le van nyesve minden ág.
Csak álmodják, hogy odakünn
zeng az erdő, zúg a szél.
S hogy majd terem rajtuk is még
valamikor zöld levél.
Vissza a lap tetejére
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselõ félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlõ maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszületõ csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Vissza a lap tetejére
Borian: Patak partján
Patak partján mendegélve,
Rátalálok egy vízesésre.
Hallgatom a lüktető víz zúgását,
A nyugalom átveszi rajtam uralmát.
Megmártózom a nap fényében,
Szivárvány csillan a víz ködében.
Fodor tajtékok járják őrjítő táncuk,
Kis örvények csatlakoznak hozzájuk.
Szellő csiklandozza a fák lombját,
Őzcsapat csillapítja szomját.
Itt maradnék az időm végéig,
Ám a tegnap újra elkezdődik.
Vissza a lap tetejére
Kamarás Klára: Csillagív
Már tudom, hogy a csillagok nem
akárhogy futnak fenn az égen,
és nem csoda, és nem varázslat,
ami ott tartja őket féken.…
és jó, hogy elkerülik egymást,
és jó, hogy nincs találkozás,
mert világokat törhet össze
egy szörnyű égi robbanás.
Mind így vagyunk. Sodor a sorsunk.
Távoli ívek közt szabály,
vonzás – taszítás: ez az élet.
S míg lefutunk az ég falán,
vannak, kik elkerülik egymást.Jobb is talán…
Vissza a lap tetejére
Kis Norbert: Óda a Windows-hoz...
(A réges-régi időkben, lassabb gépeknél,
született a vers. Azóta –szerencsére-
fejlődött a technika. J Ma már csak
egy kis apró emlék.)
Oh, mióta vagy, csoda lett az élet,
A PC-sek csak egeret kergetve élnek.
Kattint egyszer, s "rááll" - nem egyszerű?
Kettőt pöccintve előugrik az almenü...
Szép az elmélet, de mit hoz a gyakorlat?
Csuklófájást, és ujjhegyen gümőkórokat...
Izzadt mancs az egérrel vadul rodeóz,
Zsinórjára közben öles masnikat csomóz..
Rábök kétszer, négyszer, de mindig túl lassan,
Folyton csak a régi kép maradt bent az ablakban...
Húzza "mauszt", már az asztal peremén jár,
De a kurzor még mindig ugyanott álldogál...
Koszos az egér, nincs itt mást tenni,
Óránként kétszer kell golyóját kivenni.
Dühödten kerüli a gazda, mit tehetne mást,
Vastag az egér bőre, jól bírja a szidást...
Pár hét éppen csak, hogy így eltelik,
veszik is a nőstényt; - az optikait...
Feltéve, ha van rá anyagi fedezet,
mert az ára nem sok jóval kecsegtet...
Így él békében a PC-s és grafikus felület,
Bár néha kissé elkapja őket a hevület...
A csigára mondjuk; mászik, - nos a WINDOWS meg T Ö L T,
A lassabb gépeken megjelent egy fogalom; - a "CYBER böjt"...
Oh WINDOWS, veled az élet csodás, és maga a gyönyör,
Főleg, mikor lemezt másolunk - a filékezelőből...
Pattog a shift, recseg az alt, a csoda sem érti,
Wincsón mozgat, floppy-n másol, hogy is néz ez ki?!
Mindez semmi, már kész az új változat,
Minden fordítva megy a WIN'95 alatt!
Sebaj, van még ennél is hasznosabb, tudásod,
Egér nélkül kezelni a lelki világod...
Felhasználóból most így lesz computer,
"Logikus" kezelésed felérni ép ésszel...
Van ki ekkor gépét nem nyúzta, nem vágta?
S szegény billentyűket halálra sem gyepálta?
Biz ütött entert nyolcszor, szóközt pedig tízszer,
Izzadt, nyögött, s megtelt a billentyű puffer vízzel...
Rémülten csipogott a PC, rángatta az interrupt,
Mert az egyik gombon a gazdi ujja ott ragadt...
Nyár van, tombol a hőség, de nincs meleged,
Lefagysz gyorsan, már a SHÖLLERT is lekörözted...
Általános védelmi hiba, s hasonló örömök,
szűnnének meg egyszer, csak ezért könyörgök...
De ez semmi, van még ennél is jobb,
Ha nem hiszed, próbáld ki a multitaszkot...
Vannak, nepperek, kik arra kötnek fogadást,
Melyik két program viseli el tovább egymást.
A CLIPPER például biztos nyerő,
Ilyenkor a hatás eget verő...
Úgy ki tudsz akadni, WINDOWS, Te drága,
Hogy "install" lemez nélkül minden hiába!
Jaj, de majd feledem mesterséges intelligenciád,
Mellyel zseniálisan gyártod mindig az újabb hibát...
Tudsz zsémbelni, hazudni, kódszámokkal káromkodni,
Sőt, mit ember sem tud; önmagadtól megváltozni...
Te gyönyörűséges WINDOWS, drágám, az Isten áldjon,
kérve kérlek, a kedvemért utad jobb irányba váltson...
Legyél gyorsabb, egyszerűbb, ügyesebb,
gombjaid kiosztásával kedvesebb!
Mi felhasználók már nem tehetünk mást,
Várjuk az újabb verziót, - a vigasztalást-...
Vissza a lap tetejére
Hervay Gizella: Aki az asztalt kigondolta...
Aki az asztalt kigondolta,
nemcsak enni akart rajta.
Nagyon hontalan lehetett,
egész világnak terített.
Nem jutott tányér térdire,
könyökölt hát a semmibe.
S ahogy a semmibe könyökölt,
eszébe jutott egy fatönk.
Gondolatban rákönyökölt,
alátámasztotta a tönk.
Megtámasztotta életét,
teli tányért s asztalt remélt.
Asztalt terített, szavakat:
”Ülj le, érezd otthon magad!”
Egy deszkalap, valami láb,
ácsolt magának hazát.
Aki az asztalt kieszelte,
a világot köré ültette.
Nagyon messzire láthatott:
asztalainkra ráhajolt.
Vissza a lap tetejére
Goethe - Ginkgo Biloba
Napkeletről jött a fája,
és most itt kertemben él.
Sejtelemmel nézek rája,
titkot kérd e falevél.
Egyetlenegy teremtmény-e
mely megosztá önmagát?
Vagy egy választott pár lénye
lett eggyé e lombon át?
Verseimben leltem választ
erre, mélyet és nagyot.
Érezhetted bennük már azt:
egy s mégis kettős vagyok.
Harsányi Zsolt fordítása
E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja,
titkát fejtvén vele.
Egyetlen élő levélkét
látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?
E kérdésre, mit megoldott
elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy s mégis kettős vagyok.
Kálnoky László fordítása
A költeményt és a hozzá csatolt faleveleket elküldte M. Willemernek Weimarba, aki megértve a szép gondolatokat, versben válaszolt a költőnek:
Távol-Keletről érkezett
a fa és a levél.
Két égtáj kertjére bízva
virulva jól megél.
Titkos értelmét sejtem,
megértem, mit jelent,
boldogságra segíti
a szerelmeseket.
Révay Ágnes fordítása
Vissza a lap tetejére
Ellen Nitt: Az otthonok otthonokká terebélyesednek
A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.
Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.
Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorítópillantás,
érintés teszi otthonná az otthont.
A minden reggeli búcsúintegetés,
az ablakon kopogó csontos
és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.
A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká terebélyesedtek.
(Kányádi Sándor fordítása)
Vissza a lap tetejére
Babits Mihály: Ritmus a könyvrõl (A magyar Könyv ünnepére)
Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember -
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.
Tudom én, hogy ülj bár autód volánja
mögött, vagy a gyár köt, rabként, vagy a bánya -
mostoha vagy édes: az Élet leánya
lelked, s csak a forró Cselekvést kívánja.
De jaj, a Cselekvés! jaj, a híres Élet!
Próbáltuk eléggé, láthattuk, mivé lett?
Csatatér a világ, s minden csurom vér lett,
mióta az Írást legyõzte az Élet.
És azt se mondjátok, hogy elég a könyv már,
hogy sok is az írás, s elborít e könyv-ár,
s alacsony lármával telik ma a könyvtár,
ami volt szent kincsek csarnoka, és mentsvár!
Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;
s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:
de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!
Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?
Óh öntözd lelkünket, termékeny áradás,
melytõl szõlõnkben a bölcs részegség csodás
bora érik, s melynek sodrán a tanodás
fiú messze tenger öbléig csónakázz!
Óh elröpítõ bor, gyors csónak, tárt ablak!
Jó oktató, aki virgács nélkül oktat!
Választott, hû barát, ki sohase zaklat,
de kész a hívásra, s mindig ad, ha adhat.
Öröklött, nagy Varázs, holtak idézõje,
messze nemzedékek egymáshoz fûzõje;
mert csak a Könyv kapcsol múltat a jövõbe,
ivadék lelkeket egy nemzetté szõve.
Ki nélkül a nép csak feledkezõ falka,
emlékezet! áradj szerte a magyarba!
Jaj, nem elég minket kapcsolnod a Múltba:
jelent a jelenhez kell kötöznöd újra!
Jelent a jelennel, testvért a testvérrel
köss össze, Magyar Könyv, dús közös eszmékkel!
S elszorított, fájó tagokba is érj el:
ne engedd zsibbadni, fussad át friss vérrel!
Különös háló, mely országokat fog be!
Óh megmaradt fegyver: út messze szívekbe!
Ködön át, bús társak, törjétek küszködve:
s fonjuk majd kis hálónk a Nagyba, az Egybe,
az Emberszellem szent hálójába, amely
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhõ, mely e földi vesztõhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.
1929. tavasz
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
