|
Vissza a főoldalra  
A távolság igen nagy
(anonim)
A távolság igen nagy közöttünk,
De mi mégis összejöttünk.
Mert a barátság úgy is élhet,
Ha kezed el nem érhet.
Akire mindennap gondolunk,
Akihez szép szavakat szólunk.
Aki kicsit tudja titkaink,
És képletesen mindig visszaint.
Akivel értjük a kimondatlan szavakat,
Azzal a barátság el nem szakadhat.
Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni. Vissza a lap tetejére
Sokszor gyermek vagyok
(anonim)
Sokszor gyermek vagyok,
és mégis jó nekem.
Minden kis pillanata
végtelenbe hív.
Gyakran nem értem
a felnőttek világát.
Miért okoznak ennyi
fájdalmat és kínt?
A pénzen kívül
más nem érdekli őket.
Ha már megszerezték,
azt hiszik, boldogok.
Elég egy fordulat,
és mindent elvesztenek.
Többé nem látják
a kegyes holnapot.
Nem látnak színeket,
az illatot sem érzik.
Úgy érzik, elveszett:
már végnapjukat élik.
Pedig az igaz érték
a szívekben lakik.
Ha erre rájövünk,
minden megváltozik.
Sokszor vagyok gyermek,
és mégis jó nekem.
Legfőbb vágyunk az érzés:
fennhangon hirdetem.
Hiszen a tiszta szándék
segíthet mindenen.
Hadd maradjak hát gyermek:
így tovább él hitem.
Vissza a lap tetejére
Karjába zár …
(anonim)
 Karjába zár egy látomás,
Minden nap egy újabb állomás.
Egy angyal vigyázza minden léptemet,
Őrzi, óvja szánalmas létemet.
Velem van minden egyes reggel,
Mikor a nap pislákolva felkel.
Ott van minden egyes éjszaka,
Mikor megérint a sötétség halk szava.
Elkísér minden kósza utamon,
Mikor az élet értelmét kutatom.
Mellettem áll a hétköznapok harcában,
Nyugalmat találok túlvilági arcában.
Édes hangja ott él a fülemben,
Békéje szétárad nyugtalan lelkemben.
Óvó karja vállamon megpihen,
Angyali szemén át enyém a végtelen.
Vissza a lap tetejére
Álmodj velem
(anonim)
Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.
Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.
Álmodni hívlak, mert én is álmodom;
szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!
Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok.
Vissza a lap tetejére
Paul Fort: Évszak-tündérek
A négy évszak négy tündére énekórát vesz az égbe, bodros, nedves, zápor, havas, hogy még szebb dalokat hallhass. Évelején, most születtek, ifjúságuk vígan tombol, rózsás nyelvek, trombita orr, nagy fekete gyémánt szemek. Hajuk gyöngy fõkötõ alatt, lábukon mókusbõr topán, sál egyiknek sincs a nyakán, csivognak, mint a madarak. Tanítójuk az arkangyal, bámulja tiszta hangjukat dicséri: mennyei kardal, hogy még szebben daloljanak. Vizsgájukat hogy letették, azon nyomban földre szállnak, teli velük az erdõ, hegy, rét, mindenütt õk muzsikálnak. Az első trillázik: „Fru, fru”, a második: „Plik, plok, és plak”, a harmadik: „Pik, tak, pik, tak”, a negyedik: „Du, du, tu, du”. Az elsõ szól: „Szép Kikelet, én az ég kék tüllje leszek, csillagfényes éjszakákba a holdfény selyem uszálya.” A második: „Nyár, égetõ, amikor izzik a mezõ, és aszály sárgul a rögön, én majd füveid öntözöm.” A harmadik: „Õsz idején, hervadás, gyász, nincs is remény, szomorú szívû emberek, én együtt sírok veletek.” A negyedik: „Karácsonyon jeges minden, a hó szakad, én az ég melegét hozom fehér köpenyegem alatt.” A négy évszak négy tündére mind a maga idejébe, dalával mindent átzengve varázsát hinti a földre.
Vissza a lap tetejére
Ha egyszer én lennék
(anonim)
 Ha egyszer én lennék az este,
szép álmot hoznék a szemedre,
ha egyszer én lennék az álmod,
álmodnál igazabb világot.
Ha egyszer én lennék az éjjel,
színültig telne minden kéjjel,
ha egyszer én lennék az ágyad,
száz évig aludni hagynálak.
Ha egyszer én lennék a reggel,
hozzád lesnék be, szeretettel,
ha egyszer én lennék a nappal,
az erdő lennél madárdallal.
Ha egyszer én lennék a tenger,
sós lennék, édes lehelettel,
ha egyszer én lennék a felhő,
gyermek lennél, ki hozzám felnő.
Ha egyszer támadna délután
a sárkány orrán fúvó orkán,
akkor sem volna mitől félned,
barlangként lennék menedéked.
Ha egyszer én lennék a kék ég,
Nap lennél, fényes égi ékként,
ha egyszer én lennék a lelked,
szép lennék, vagy talán a legszebb.
Vissza a lap tetejére
 Két éve ismerlek talán,
Nem kell nekem nálad jobb barát,
Te tartasz mindig életben,
Szavaid feléleszt engemet.
Egy nő van, ki jobb lehet nálad,
Barátnőm kit szívembe zártam,
Ne sértődj meg, nem azért mondom,
Veled vagyok, elszáll a gondom.
Mert érdekel, hogy mi történik velem,
Szomorú vagyok, megvigasztalsz engem,
És újra felvirágozhat a testem,
Mert rávezetsz a fényes útra engem.
Veled őszinte lehetek,
Rád bízhatom minden kincsemet,
Kitárhatom a szívemet,
Te vagy ki engem megmentesz.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Ilyen barát nincs még egy,
Vidám vagyok, ha látlak,
Mert mosolyt csalsz a számra.
Vissza a lap tetejére
A koldus
(anonim)
Egy koldus az utcán a kezemhez ért,
Reszkető kezével valamit kért.
Láttam, hogy csalódott és boldogtalan,
Nem volt egy fillérem se, szégyelltem magam.
Csak álltam és néztem könnyes szemét,
És megfogtam az öreg reszkető kezét.
- Bácsikám én is ide jutok:
hisz a szívemben én is egy koldus vagyok!
Vissza a lap tetejére
Kópis Eta: A vágy
A vágy csupán egy röpke pillanat,
elszáll, elsuhan néhány perc alatt.
Azt az űrt, ami utánad marad,
ne viseld Te soha, egymagad.
Ne suhanj át álmaid felett,
szeress, szeress, hogy szeressenek!
Így találod meg a boldogságodat,
vággyal teli élet utadat!
Rátaláltál? Légy elégedett,
tárd ki a szívedet, s légy elégedett!
Szeress, szeress, hogy szeressenek,
s álmaid, vágyaid el ne tűnjenek!
Vissza a lap tetejére
M. Feesche: Szeretet
Láttam a szeretetet. Láttam rózsák között járni a nyárban. Aranygyűrűjére nap nevetett, s olyan szép volt a szeretet! Aztán találkoztam a szeretettel út közben. Súlyos terhet vett fel: mások terhét. Játszó kisgyermekhez hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz. Ott is találkoztam vele, ahol hullt a fák sárga levele: betegségben, ínségben, szenvedésben. Mindenütt boldog szolgálatra készen. S láttam fekete, fénye vesztett napon. Hordozta a keresztet. Mert testvére veszélybe tévedt, utánament, nem latolt, kérdett, és nem maradt ideje semmi szennytől, mélytől visszarettenni. Ment, amerre tövisek téptek. Soha nem láttam olyan szépnek!
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
