|
Vissza a főoldalra 
Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből
A Mester nagy iskolájában,
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam...
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.
Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!
Szelíden monda, de erélyesen:
- Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!
De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak, „szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.
Vissza a lap tetejére
Les Buscaglia: Egy csokor virág...
Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.
Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.
Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.
Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.
A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.
Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.
Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre..
Vissza a lap tetejére
Dante Aligééri: Volt egyszer egy szerelem
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, hagyni kell.
Mosolygott hozzá két szemem
De mögé már senki nem néz.
Játszani a közömbös embert
Most látom milyen nehéz.
Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett
A két szemed rám nevet
Kacagva köszönök én is
De a hangom egy kicsit megremeg.
Mosolygok az utca sarkáig
De aztán ahogy befordulok
Fáradtan szememhez nyúlok És egy könnycseppet szétmorzsolok.
Vissza a lap tetejére
Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy Ö
meg ne tudja mi is az a bánat.
Vissza a lap tetejére
Amikor ...
(anonim)
Amikor lehunyod két szép szemed,
amikor párnádra hajtod bánatos fejed.
Amikor gondod a holnapra hagyod,
amikor álmodsz, én veled vagyok.
Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
amikor érzed a szavak is ölnek.
Amikor a sötét elnyelne Téged,
amikor fény kell, majd én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad,
amikor örök vendég lesz nálad a bánat.
Amikor felhők ülnek a szemedre,
amikor sírsz is, mosolyogj szemembe.
Amikor fáj, ne hagyd, hogy fájjon,
amikor bánt, ne hagyd, hogy bántson.
Amikor eljön a bánat érted,
amikor élni én hívlak Téged.
Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
amikor kérsz, és nem jön rá válasz.
Amikor tőlem a szívedet kéred,
akkor tudd, hogy igazán szeretlek Téged!
Vissza a lap tetejére
Megállt az idő
(anonim)
Megállt az idő, oly csendes az éj,
Halk szavú tündér az életről mesél.
Szomorú ódája bús és lázadó...
Ezt hallgatni jó, de szívet fájdító.
Valaki most sír, egy könnycsepp csordul,
Az én arcomon is egy bús lassan elindul.
Mesélj tündér! Mondd el nekem mi vár...
Kamasz életem jövőjét tudni akarom már!
Lesz-e reménykeltő, szép napos kikelet,
Mi vár holnap: ítélet vagy kegyelem?
Úgy tennék jót mással, lennék én a Remény...
Óh, tündér, manapság a hit-tengere nagyon sekély!
Te tudhatod biztos, mivel vár a holnap,
Hát akkor mondd meg, merre induljak,
Hogy megleljem azt, mit keresek egy éve...
Kincs sincs térkép nélkül, hol van elrejtve?
Csöndes az éj, egy pisszenés sem hallszik,
Pihen az erő, a vágy, a jelen is alszik.
De te, a remény még ágyamnál virrasztasz...
Tündér, ugye már soha el nem hagysz?!
Mesélj szép napról, szép jövőről,
Barátságról, líráról, szerelemről.
Jelszót adj a Földnek! Csak szeretni mindig...
Az élet kezdetétől a végső pillanatig!
Halk zene szól, ismeretlen dallam,
A béke éneke, csak örökké halljam!
Felszárad a könnycsepp, senki nem zokog...
A csöndé az uralom, s én szolgája vagyok.
Tündér...! Nézz az égre, itt a hajnal!
Búcsút int a vén Hold ezer csillaggal.
Értem. Igen csak értem kiált az élet...
Mennem kell vakmerőn, bár a messzeségtől félek.
Vissza a lap tetejére
Ne esküdj soha
(anonim)
Ne esküdj soha, igaz legyen a szó
Mert ami a szívben van, nem kimondható
Adj inkább jelet, lássam arcodon
Boldog vagy velem, nincs több fájdalom.
Ne esküdj soha, a szó az ingatag
Hűséges legyél, és mindig önmagad
Forrón ölelj át, legyél egy csoda
Mert az élet úgyis, olyan mostoha.
Ne esküdj soha, egy mondat nem elég
Többet ér nekem, ha szíved tűzben ég
Maradj velem mindig, egy egész életet
Abban benne van, az összes szeretet.
Ne esküdj soha, nem kell az nekem
Tanuljuk meg ketten, mi a szerelem
Hozzál nekem álmot, minden éjszakán
Segíts át a gondok, kőkemény falán.
Ne esküdj soha, mert azt nem szabad
Hazug esküvéstől, a szívem megszakad
Ne mondj nekem semmit, hű párom legyél
A szomjam oltó víz, a megváltó remény..
Vissza a lap tetejére
Egy vidám vers NEKED is !
(anonim)
Egy vidám verset írok Neked,
hogy az életedben a szépségeket észrevedd!
Meglásd azt, ami szép
Hogy boldog legyél, mert élsz.
Mikor felébredsz reggel,
Napod ne bosszankodva kezdd el
Húzd el a függönyt, tárd ki az ablakod
Hallgasd a madarakat.
Engedd szívedbe a napot!
Vedd észre, hogy az élet csupa csoda
Gondolkodj el rajta, hogy mi micsoda
Az élet szép, s már az is érdekes
Miként jut fel a csapba egy vízcsepp
Nem kell mosolyognod, ha nem szeretnél
Ne magazinok s elcsépelt közhelyek szerint élj.
Tedd azt, amit tenni akarsz
Csak mindig önmagad maradj.
Ha rohannod kell, sétálj
S tegyél néhány csodát!
Vegyél néhány szál virágot annak, kit szeretsz
Nézz velük csillagokat, nem kell sok erő, hogy meglepd.
Nem kérem, hogy egyik napról a másikra élj
Szeress, tedd, mit szeretnél, csak ez kell.
Vissza a lap tetejére
Hangtalan, néma, könnytelen fájdalom
(anonim)
Hangtalan, néma, könnytelen fájdalom,
a semmibe merengve Rólad álmodom.
S várok egy szót, egy apró jelet,
s vállamon érzem még vigasztaló kezed.
Emlékeim börtönébe zárva hideg az éjszaka,
s a rácsok közt felzokog a fájó szív szava.
Érted kiált, hív, neved sírja az égre,
majd fájva, megtörve elalszik végre.
De álomtalan az álom, nem ad már békét,
ma éjjel nem hozza a fájdalom végét.
Csak furcsa lebegés, élet, vagy halál,
e szívnek drágám, már mindegy ezután.
Hisz nélküled csak holtan élhetek,
tudod, mint a filmeken a szellemek.
De őrzöm még a lángot, bennem él az eskünk,
mit szavak nélkül egymásnak tettünk.
Az égen még látom szerelmünk csillagát,
kettőnkért ég, sosem hal meg talán.
Eskünk él, míg szívem fájva dobog,
a meggyújtott láng örökké lobog.
Kérj még belőle, vedd el, hisz Tiéd,
szoríts magadhoz, szeretlek!
- ne kérdezd, miért?
Vissza a lap tetejére
A szeretet
(anonim)
A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentől, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.
Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!
Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!
Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedből árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!
Tudom, érzed a szeretet örömét,
A békesség virága legyen mindig a tiéd!!!
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
