Vissza a főoldalra

Zokog, és a könnyét ontja,
Keserves a harmat útja,
Mélyen van a lélekkútja,
Onnan száll fel éjszakánként.

Juhász Magda: Anyu, mesélj!

Alszik erdõ és a rét,
alszik minden régen,
csak te vagy még kicsikém,
csak te vagy még ébren.

Mondtam mesét számtalant,
dalt is énekeltem,
mégsem alszol, így kérlelsz
- Anyu mesélj nékem.

Újra kezdem a mesét,
és mikor elvétem,
kijavítod, s elmondod,
ahogy én meséltem.

Hogyha elnyom az álom,
már azonnal hallom:
- Anyu kérlek, mondd tovább,
hiszen még nem alszom

Álmos vagyok, aludjunk
rimánkodom néked,
de te egyre könyörögsz:
- Csak még egyet kérek.

Te találod ki anyu
a legszebb meséket,
csak még egyet szeretnék,
azt a csodaszépet.

Melyik volt a csodaszép,
de jó volna tudni,
és így éjfél körül, már
végre elaludni.

Fátyolfelhõn tündérek,
törpék jönnek értem,
elalszom, és a mesét,
te mondod már nékem.

Vissza a lap tetejére

Mesebeli kiskirály
(anonim)

Van egy világ!
(anonim)

Van egy világ, hol a valóságban még sohasem jártam,
De a legszebb álmaimban néha rátaláltam.
Ott sosincs viszály, örök béke honol,
Tücsök énekére, madárdal válaszol.

Évszázados fák közt hûs patak csordogál,
Napsütötte tisztáson tündérpalota áll.
Virágillatú szél borzolja hajamat,
Arany napsütésben csillámok táncolnak.

Amerre csak nézek, minden mosolyog rám.
Egy lelógó faág megérinti ruhám.
Bár csend van, de lelkemben egy dallam felcsendül,
Úgy érzem a gondom, tõlem messze kerül.

Selymes fûszálak vigyázzák léptem,
A szeretet fényében fürdik egész lényem,
S ekkor halk neszezéssel, ahogy sóhaj lebben,
Puha pilleszárnyon egy tündér elém libben.

Nem beszél, de mégis értem minden szavát,
Kézen fog és repít hegyen és erdõn át.
Halandó nem érezhet ilyen érzést soha,
Puha lepkeszárnyon álom repít tova.

Eddig nem hallott dal csendül lelkemben,
A szeretet ritmusa dobban a szívemben.
Átjár ez az érzés, mint huzat a házon,
Hogy ez el ne múljon, csakis azt kívánom.

Könnytelen fáj, sajog e világ szépsége,
Elvarázsol a tündérek szelíd békessége.
Nem hivalkodóak és mégis ragyognak,
Szívem rejtekébe melegséget hoznak.

Túl ragyogják a napot, s a reggeli harmatot,
Kedves mosolyukkal áldják meg hajnalod.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
Hogy e világ létezését õrzi majd a szívem.

Mert, kell a hit és kell a remény,
Hogy valahol az álmok mélyén,
Létezik egy olyan világ,
Mely õrzi e tündérek nyomát...

Vissza a lap tetejére

Létezik egy világ ...
(anonim)

Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éjji tündér odavezet.
Engedd hogy kézen fogjon, s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd, hogy a tündérvarázs lágyan megérintsen.

Tárd ki hát a szíved, vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körülvesz tégedet.
Itt gyõz a jó, és igazak a szavak,

s a szétfoszlott álmok újra szárnyalhatnak!

Vissza a lap tetejére

Őri István: Tündérálom

Ott, messze fenn északon
túl gomolygó ormokon
ott, ahol a madár se jár,
lakik egy Tündér és kedvesére vár. 

Minden reggel ablakhoz suhan,
s tekint világok felé bejár eget,
földet, poklokat,
de kire vár, nem lelé.  

Kezét nyújtja, hátha jön -
éneke hegyeknek köszön
ajkán mosoly, mert remél -
napra nap, éj éjre kél.  

Nem fárad minden nap kelni fel
hinni erővel: a nap közel,
mikor megnyílik a felhők óceánja,
s a ködön át feltűnik szerelmes párja.  

Hiszi akarattal: itt van az óra,
bár száz évek teltek el azóta,
hogy Ő elment, messze el,
de mégis hiszi: az idő közel.  

S akkor a felhőóceánon át
meghallja kedvese dalát,
s már repül is felé...
Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

Vissza a lap tetejére