|
Vissza a főoldalra 
Csontos Vilmos: Imádság
S hozzád fohászkodom, Istenem:
Hozz új hajnali fényt egünkre,
Boldog jövendőt nemzetünkre.
Adj hitet és biztató reményt,
Ne hagyd el a gazdagot s szegényt.
Óh nézd a fényes palotákat,
A kunyhókat s nyomor tanyákat:
Minden magyar szó imádság ma,
Jobb sorsát e nép Tőled várja.
Nézd,csonka törzs a rég hatalmas,
Sors a könny...beszélne: hallgass!
Kiált rá más hatalmi kényszer,
Ha egyszer kevés, rá kiált kétszer..
S hallgatnunk kell, de nem tudunk,
Csak imádságban halkulunk
S Téged kérünk,ki mindenünk:
Hitünk, reményünk, Istenünk!
Hallgasd meg esdeklő szavunk,
Egy a kérésünk s óhajunk:
Igazságunk,mely eltiporva,
Keljen életre ott a porba
S hozzon új tavaszt,új virágot:
Feltámadó, nagy magyar országot!
Ámen.
Vissza a lap tetejére
Szuhanics Albert: Esti ima
Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!
A mennyekből én Istenem,
vigyázz rám, míg alszom én!
Hadd legyen szép, nyugodt álmom,
boldog éjnek tengerén.
Uram, kérlek, adj erőt, hogy
ha új nap kél, friss legyek!
Rugalmas, mint fának törzse,
szilárd, mint a kőhegyek.
Az igazság ne távozzon,
mely lelkemben benne él.
Álmom bontson szép virágot,
új nap fényes reggelén!
De addig is, kérlek Uram,
vigyázz reám, hadd legyek
Védelmedben, mélyen alvó,
Thalis Silvenier: Álmodj szépeket!
...Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a képzelet-határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élõk szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét,
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod õt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod õket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!...
Vissza a lap tetejére
Az én Miatyánkom
(Dr. Papp Lajos szívsebész verse)
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhõ borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztõn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelõl forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törõdne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstõl" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Vissza a lap tetejére
Gámentzy Eduárd: Fohász
- Legyen akkor is amikor nincsen!
Esernyõmet úgy tartsa az Isten,
Ne ázzak soha semmi viharban,
Szóljon is hozzám, hogy meg is halljam!
Maradjak bátor ne álljak térden!
Az aki vagyok, legyek egészen!
Ördög ha jönne távozzon tõlem!
- Nem bánom, igyon még elmenõben!
Csapja a számlámhoz, azután vége.
Óvjon a szegények tisztessége!
S ha egyszer majd mindent kifizettem,
Hitelt ne kérjen senki helyettem!
Vissza a lap tetejére
Túróczy Zoltán - Tanács
Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.
De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér... Vissza a lap tetejére
 Adj békét Uram!
(anonim)
Adj Uram szívembe olyan békét, mit meg nem rendít se gond, se kétség, minek nem árt se vihar, se bánat, melyben Téged mindig megtalállak! S ha árral szembe kell is mennem, ha a lelkem zúg, morajlik bennem, ha balgán gyermeki vitába szállok, s esztelenségbõl kiabálok, add, hogy a békéd átjárjon engem, s nyugtalan szívem lecsendesedjen. S engedd, hogy szüntelen átadjam másnak a békét Uram, mit annyian várnak. Ki falakat épít maga köré, megvédi magát minden vésztõl, de elzárja közben életét az õt érhetõ tengernyi fénytõl. Ha nem vállalod a sebeket, s nem tudod meg mi a bánat, bár nem ejtesz fájó könnyeket, de nem érzed ízét a boldogságnak. Minél több a fájdalom bennünk, annál több az öröm, a csoda, csak a megtört szív tudja igazán, hogy a szeretet micsoda.
Vissza a lap tetejére
Fohász!
(anonim)
Büszke szív, egyszer összetör hirtelen.
Mély sebek véreznek bánatos lelkemen.
Könnyek szöknek, lopva a szemembe.
Sírok akkor, ha nem lát senki, a sötétbe.
Várom, talán történik valami csoda.
Hozz gyógyírt, fájó, nagy bánatomra.
Üres minden, fáj a csend, mi körbevesz.
Fájó emlék kínoz, gyötör s nem ereszt.
Mikor lesz vége, halkan kérdezem.
Segíts! Vezess a fényre, fogd a kezem.
Mit hibáztam, suttogva s félve kérdezem.
Vezess, és add, hogy boldog életem legyen.
Vissza a lap tetejére
E. Isenhouer: Add tovább!
Ha van valami, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!
Vissza a lap tetejére
Reményik Sándor: Valaki imádkozott értem
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom, vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott.
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
