|
Vissza a főoldalra 
Móra Magda: Az út felén túl
- Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Vissza a lap tetejére
Gámentzy Eduárd: Így simogatlak!
A Karácsony nem hozott havat,
De nekem még tavalyról maradt
A hűtőben, a levesek mögött,
Majd összeszedem szépen délelőtt.
- És gyúrok olyan hógolyót Neked! -
- És megdobom a csillagos eget,
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,
Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
- Így simogatlak utoljára meg...
Vissza a lap tetejére
Dante: Oly furcsák vagyunk...
Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.
Vissza a lap tetejére
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
 Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Vissza a lap tetejére
Ne félj az élettől
(anonim)
Ne félj az élettől bármilyen mostoha,
Az ember győz, ha nem lesz ostoba.
Harcolj a célért, de ne szenvedj érte,
Emlékezz inkább a jóra, a szépre.
Ne csüggedj sokáig, ne hulljon könnyed,
E hatalmas világban szépet is lelhetsz.
Ki nem várja a holnapot, az sem adja fel,
Mert egy apró reményben új életre kel.
Minden nap egy más nap, új reménnyel élj,
Nézz szembe a sorssal, tőle sose félj.
Ha néha úgy érzed földbe is tipornak,
Széttört álmaid a felszínen maradnak.
Nem kell a jövődet a múltaddal temetni,
Ha igazán akarsz, újra tudsz szeretni! Vissza a lap tetejére
Ha valaki elment
(anonim)
Ha valaki elment, ne hívd vissza soha!
A megsárgult levél nem lesz tiszta soha.
Ha valaki elment, ne ejts érte könnyet!
Más karján feledni, hidd el sokkal könnyebb.
Ha valaki elment és el tudott menni,
keményen akarva el kell őt feledni.
Vissza a lap tetejére
Ne sírj!
(anonim)
Ne sírj, ha az élet fáj, ha a bánat szívedbe váj.
Ne sírj, ha érnek csalódások, s eloszlanak gyönyörű álmok.
Titkold el szíved szenvedését, s ne halld a sors gúnyos nevetését!
Mert két szemed hiába könnyes...
Vissza a lap tetejére
Kurt Tepperwein - A te életutad Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.
Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy, és különleges,
egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
Ez a te igazi rendeltetésed.
Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd, de ne próbálj meg mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége,
és egy új út kezdete.
Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz, engedd, hogy belső mestered vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját ekképpen
fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj! Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!
Vissza a lap tetejére
Borian: A mosoly
Arcodra fény kerül,
Ha kapod, lelked felderül,
Emléke sokáig megmarad,
Az élet sokkal boldogabb.
Az otthonodban meghitt melegséget áraszt,
S könnyebben megtalálod az igaz választ,
Koldusbotra nem jutsz, ha sokat adsz belőle,
De kinek adod, gazdagabb lesz sokkal tőle.
Nem tudod megvenni vagy elcserélni,
Nem tudják ellopni vagy kölcsön kérni,
Orvosság, mit másoknak mindenki adni tud,
A mosoly, mely önként az arcra fut.
Ám óvakodj attól, ki ezt csalfán adja,
Mert kinyílhat gyorsan a poklok kapuja.
Felismeréshez nincs jó tanács,
Önmagadnak kell eldönteni,
A mosoly igaz voltát.
Vissza a lap tetejére
Szőcs József: Amint idősödöm...
Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,
varázslat bűvöl el, lelkem tavaszt vár,
ha fagy ezüstje hó-hajamra rászáll,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,
ellágyulok a sok színes varázslatban,
múlt és jelen, jövő szívemben dobban,
amint idősödöm.
Ahogy a kor lassan eljár fölöttem,
belátom, oly sok tavasz van mögöttem,
sokkal több, mint ami lehet előttem,
amint idősödöm.
Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,
sokkal többet jelent nekem a múltkor,
és minden perc és másodperc a sokból,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem lassan eljár,
másképp dalol fülembe minden madár,
virágom és palántám szavamra vár,
amint idősödöm.
Ahogy a kor fölöttem eljár lassan,
tudom, hogy ifjan nem így gondolkodtam,
csodákra talán annyiszor nem vártam...
Amint idősödöm,
s ahogy a kor lassan eljár fölöttem,
kedves barátom, ma többet érsz nekem,
annyi szép emléket őrzök szívemben,
amint idősödöm.
Ahogy lassan eljár fölöttem a kor,
fájdalmamat csillapítja valahol
hű szerelmem, ki gyógyírként átkarol,
amint idősödöm.
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
