|
Vissza a főoldalra  
Hónapsoroló
(Magyar népköltészet)
Január elől jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető,
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November tél elő,
December pihenő.
Vissza a lap tetejére
Szuhanics Albert: A szerelem hét napja
Szerelmes hétfő,
kell hozzá két fő.
Egy férfi és nő,
nem más, mint én s ő!
Szerelmes kedden,
legyünk mi ketten.
Maradjunk itthon,
az ágyban titkon!
Szerelmes szerda,
egy öreg verda.
Elzötyög velünk,
nyaralni megyünk.
Szerelem jöhet
kettesben veled.
Csütörtök napján
nagy vizek partján...
Szerelmes péntek,
átnyújtok néked.
Egy virágcsokrot,
vallomást mondok...
Szerelmes szombat,
vajon mit hozhat... ?
Csókoknak árját,
s azoknak párját!
Vasárnap veled,
suttogok neked...
Szerelmes hét jő,
te és én, két fő...
Vissza a lap tetejére
Hétfővers
(anonim)
Vasárnap este - még lefekvés előtt - egy kis elmélkedés!
A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
amikor a jókedvem már javában vergődik.
Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő:
minek is nekünk ez a hétfő?!
A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik,
látásom a monitortól lassanként kettőzik.
Arra gondolok, hogy otthon milyen laza ...
ígérem, jó leszek, csak menjünk már haza!
Kutatom okait, de nem kell messze menni:
a hétfőt a naptárból ki kéne venni!
Elkezdődik vele a monoton sok munka,
kilenc óra sincsen, s már mindenki megunta!
A mai rímfaragás csak azért jött létre,
hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre!
Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd,
éppen itt az idő, hogy lábad haza szedd! Vissza a lap tetejére
A lusta
(svéd vers)
Hétfőn gondoltam egyet,
hogy megteszem kedden,
de szerdán sem volt kedven,
csütörtököt vállalni nem akartam,
de jó, hogy péntek is van,
a tervem szombatra megvan,
mondtam jöjj el vasárnap,
nem jöttél, de úgyse vártalak.
Vissza a lap tetejére
Jó éjt vers
(anonim)
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva,
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Vissza a lap tetejére
Vajda János: Napirend
A nap legszebb része bizonnyal a reggel,
Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.
De hogy ember ezt a szabályt követhesse,
Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.
Éjfél előtt egy-egy jó órai álom
Bizony majd annyi, mint éjfél után három.
Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,
Az életkor szerint különböztetendő.
Legtöbbre van szükség az élet két végén,
A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.
Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,
Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.
A természet ezt is maga megmutatja,
Legkevesebbet alszik a déli nyár napja.
Télen, mikor fénye, ereje halványul,
Alig bír megválni a nagy éjszakától.
Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,
Aludni hét órát elegendő volna.
Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,
Kilenc óra való csak tunya nemesnek.
Délelőtti idő minden perce drága,
Testi - de kiváltképp észbeli munkára.
Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,
Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.
Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,
De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.
Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,
Találd el mindenben a bölcs középutat.
Ebéd után magad ne szoktasd álomra,
E szokás rabságát hagyd a késő korra.
Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,
Azután indulhatsz erősebb dologra.
A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,
És a lefekvésnél pár órával elébb.
A szegény embernek nem való tivornya,
Jó munkára való erejét megrontja.
Vissza a lap tetejére
Szabó Ferenc (Bagoly): Az élet oly rövid
Múlnak az órák a napok az évek
Közben magad oly egyedül érzed,
Ez a borzasztó érzelem,
Kísérje végig az életem?
Jó, de mi az mit tehetsz még,
Idővel egyre felhősebb az ég,
Talán lehet hogy egyszer kiderül?
És mind ez feledésbe merül?
Igen ez a vágy éltessen tovább,
De már ne várj el tőle csodát,
Csak hagyd a sorsot dönteni,
Tud-e még lelkeket menteni?
Vissza a lap tetejére
Fésűs Éva: Csak ennyi!
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, akit szeretsz,
ugyanígy elindul feléd.
Vissza a lap tetejére
Sors könyve
(anonim)
Megírták a sors könyvében,
kire, mi vár az életben
Isten részesít kegyében
önzetlen szeretetében,
Minden új napi áldás,
hisz még van folytatás,
tán pozitív a változás
eltűnik a szánakozás.
Szeretet él a szívekben
öröm fénylik a szemekben,
melynek tiszta tükrében,
látod kincset életedben.
Az embert, ki őszintén szeret
amíg élsz igaz úton vezet,
megmutatja azt a helyet,
hol életed boldog lehet!
Vissza a lap tetejére
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek,
Úgy érzem, mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár,
Jóvá tenném, mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek,
Mondd meg neki, mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat, csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél,
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza,
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
