|
Vissza a főoldalra  
Angyalt szállt…
(anonim)
Angyal szállt az éjszaka mellém,
S megsúgta, utamon ő kísér
Hitet adott, álmokat és bátorságot,
Rózsaszín kezében egy arcot, egy virágot.
Elvitte lelkemet egy titkos útra,
Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.
Megtanított látni,...mindenben a szépet,
Ezt adnám most ajándékul Néktek.
Erőt adtatok elviselni a nehézséget,
Bátorítást, szép szavakat, reménységet.
Emberré, teljessé csak mások által válunk,
Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.
Csendesen, szerényen hallgatom a zenét,
S elküldöm Néktek szívem minden szeretetét.
Azt hittem a szeretet, a jóság... csak álom,
De rájöttem, nekünk kell szétszórni szerte a világon.
Vissza a lap tetejére
Eörsy István: Az ördögfióka és a tündér
Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.
Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel-este
annál fogva lóg libegve,
s diót dob a gyerekekre.
Egyszer egy tündér járt arra,
ringott-lengett jobbra-balra,
fehér bugyija kilátszott,
mókusa volt, azzal játszott,
fütyörészett, dalolászott.
Kis ördögöm fentről látta,
s beleszeretett a lányba.
Le is ugrott egykettőre
bukfencezve és pörögve,
s megállt vigyázzban előtte.
„Édes tündér, úgy szeretlek,
mint a mézet vagy az epret.
Soha senkit ilyen szépen nem
szerettem földön - égen -
kérlek, légy a feleségem.”
A tündér ezt válaszolta:
„Menjek lakni a pokolba?
Javulj meg, és megszeretlek,
szüleimhez bevezetlek,
s két hét múlva férjül veszlek.”
Barátom a fejét rázta:
„Legyen eszed, tündérlányka.
Alattomos áruló
a kis ördög, hogyha jó,
s akkor hozzád nem való.”
Kacarászni kezdett erre
a tündérlány csilingelve.
Egyéb választ nem adott,
tapsolt, ugrált, kacagott, t
ündérien mulatott.
Vissza a lap tetejére
Gyulai Pál: Éji látogatás
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjuk künn a sírban.
«Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!»
Mond az egyik s el nem alszik,
Sóhajtása föl - fölhallszik.
««Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»»
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
«Édes anyám, gyújts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!»
Harmadik mond, mindenik sír,
Temetőben mozdul egy sír.
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sírból édes anyjuk,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
Arca halvány, hangja régi,
Fia, lyánya megismeri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
És ott virraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre teszi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni virradóra!
Visszanéz a véghatárról.
Sír megnyílik, sír bezárul.
Óh, a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
Vissza a lap tetejére
Kassák Lajos: Mese a rongybabáról
Van nekem egy nagy babám,
rongyból varrta a mamám.
Két gyöngy szeme merengő,
fején pettyes keszkenő.
Szája arany fonalból,
velem eszik egy tálból.
Ő az őrző angyalom,
röpül, röpül is, ha akarom.
Ilyet te még nem láttál,
csodább minden csodánál.
Ha kíváncsi vagy nagyon,
benézhetsz az ablakon.
Vissza a lap tetejére
Zboray Tünde: Holdtündér és Éjkirály
Holdtündér és Éjkirály
Szívek húrján táncot jár.
Kéz a kézben szüntelen
Átszelik a végtelent.
Holdtündérnek lábnyomát
Kergeti a havon át.
Álmok földjén körbe jár
A titokzatos Éjkirály.
"Ködbe vesztett kék virág,
Szívemnek egész világ!
Fehér hajad képzelet,
Átölel a két kezem!"
Patak partján, rejteken
Kergetődznek gyermeken..
"Csillagfény ha feldereng
Vigyázom a léptemet
Bársonyujjú éjjelen
Nem kaphatsz el sohasem!"
Holdtündérnek szava jár,
Láb lógatva kacag már.
Felhőtorony palotán
Néhány csillag ébren vár.
Holdtündér és Éjkirály
Szívek húrján táncot jár
Kagylóhéjnyi életen,
Kergetik a végtelent.
Vissza a lap tetejére
Bodó Csiba Gizella: Tisztító víz
Égi könnyek egyre gyűltek,
felhő párnákban feszültek.
Lezuhogtak, leperegtek,
a Föld arcára csendesültek.
Sírt az ég és sírt a Föld
az Isten meg csak könyökölt
fejét kezébe hajtva a világ fájdalma
rajta, s Ő hagyta, sírjanak mindenek;
lenn az istentelenek, fenn a mennybéliek,
hogy majd a könnyek özöne
az égi földi harcteret bűntelen tisztává tegye!
S a könny áztatta földeken, hol vértermett
és vér terem, vadrózsa nyíljék
a vérteken, margaréták a fegyveren.
Könnyből eredt patakokat
népesítik szelíd halak, madarak
nem ragadoznak, béke fényből falatoznak.
Így álmodtam özönvizet. Hajnal hasadt esőre ébredek.
Vissza a lap tetejére
Gámentzy Eduárd: Valamikor a világ
Valamikor a világ,
Olyan csendes, mint a tó.
Amikor a szél se rezzen,
Békés, nyugalmat adó.
Lábujjhegyen jön az éj,
Nagykabátján csillagok.
Zsebébe minden belefér,
Boldog, s boldogtalanok.
Akinek csak szíve van,
Odabújik egy kicsit.
Átfázott nappalok után,-
Holddal takarózni itt.
Vissza a lap tetejére
Juhász Gyula: Emlék
A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus
Tovább énekel.
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!
Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!
Vissza a lap tetejére
Reményik Sándor: Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad,
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
Vissza a lap tetejére
Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben...
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|
