|
Vissza a főoldalra
Piován Győző: Májusi ének
Csobog már a kis patak, Zöld a lomb, a rét; Méhe zsong, virág fakad, Szellõ zúg mesét. Illat száll, madár dalol, Felhõtlen a táj. Halljátok-e gyermekek? Hív a napsugár!
Hív az erdõ, hív a völgy, Hív a szép határ: Menjetek vidulni hát, Míg virít a nyár. Szedjétek gyümölcseit, Míg felétek int, Míg az õszi hervadás Itt nem lesz megint.
Ha megvirrad keleten S fölsuhan a Nap, Hálaima mondásra Ne légy hallgatag; És este se késlekedj Fohászt zengeni Ahhoz, ki a föld porát Átmelengeti.
Ahhoz, ki a hó alól Zöld tavaszt fakaszt S tarka nyárrá bûvöli Halkan a tavaszt. Ahhoz, aki õszt ad és Õszre szép telet, Áldásokkal hintve be Földi életed.
Vissza a lap tetejére
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág. Fehér a ruhája, meghívja a virágokat tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona, lila a ruhája, kivirít a kankalin, a szegfû és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet, bolondos a kedve, a rigó is füttyent egyet: hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág, illat száll a légben, õrt állnak a gesztenyefák, illemtudón, szépen.
A szellõ is megfürdik a virágillatárban, s arra ébredünk fel reggel: napsugaras nyár van.
Vissza a lap tetejére
Lengyel Jolán: Lila orgonák - Lila orgonák Hallgassatok végig! Elsuttogom titkom, szívem miért vérzik: meg van mindenem még sem vagyok boldog! Lila orgonák, most hallgassatok!
Üres a világ, nincs benne helyem, régi utamat én most nem lelem. Történt valami… Kifosztott vagyok: Lila orgonák, még hallgassatok!
Várom a csodát! - majd felébredek: régi utamat végre meglelem, visszakaphatom boldog szívemet, Lila orgonák, de jó itt veletek!
- Elrepült az éj - most búcsúzom: harmatcsepp ragyog a virágaidon. Illatfelhõtõl kérem, mondja el! - Lila orgona, miért könnyezel?
Vissza a lap tetejére
Dsida Jenő: Június
Kis szekrényemen sorakoznak, és seregszemlét tartok én: Lázmérő, jódos géztekercsek, kininporok és digalén.
Nyitott ablakon június száll, madár csiripel, csacsog egyre, s a betáncoló napsugár aranyport szór az üvegekre.
A régi tüzes kacagások - a nyarak hite, jaj, mivé lett? De most künn azért harsány e dal, és kicsordul a győztes élet.
Júniusok szent hevülése a kórházig is fel-felárad, de mit akar itt, menjen innen, mikor itt minden olyan fáradt.
Vissza a lap tetejére
Kányádi Sándor: Margaréta
Hatalmas nagy szalmakalap, alatta valaki halad. Azt mutatja a viselet, hogy az utas kislány lehet, kislányra vall a ruhája s a kalap nagy karimája. Arra vall a járása is, bizonyára ebédet visz, különben nem volna nála se kisfazék, se kosárka. Meg-megáll szusszanni egyet, aztán kaptat föl a hegynek. Olykor vigyázattal lép át egy-egy nyíló margarétát. Le is szedné, ha nem volna mindkét keze megpakolva. Addig-addig incselegnek, míg a kislány gondol egyet, s mert a keze foglalt, így hát leharap egy margarétát. És boldogan mezítlábal foga között a virággal.
Vissza a lap tetejére
Jure Franicevic Plocar: Júliusi vers Fordította: Fehér Ferenc
Szikrázó nap, vakmeleg: búza pattog, rozs pereg. Álmodik a kerti mély, álmos kis méh döngicsél: csak egy tücsök hangzik itt: Cip-cirip! Cip-cirip! Bíbic hangja gyöngyözik: Víg bíbic! Víg bíbic! Ezüst folyó messze vidd, vagy a partra szétterítsd: Víg bíbic! Nádasok is zengetik, vidd hát, folyó, messze vidd: Víg bíbic! Víg bíbic! Fürjek hangja ráfelel: Álmunkat ki verte fel? Kedves folyó, drága part, el ne szaladj, itt maradj... - Pitypalatty! Villog a nap szerteszét, száll a nyári víg beszéd: arany búza, folyóhát pergeti a mondókát, és száll a hang: Cip-cirip, víg bíbic, pitypalatty!
Vissza a lap tetejére
Móra Ferenc: Sétálni megy Panka
Sétálni megy Panka a búza mezőbe, pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag egyes-egymagába, virág-testvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj, puha pázsit, lába alá lágyan, fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!
Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok: nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű az útját jó szagoddal hintsd be, bújj el lába elül, szúrós királydinnye!
Ha a dűlőúton szegényke kifáradt, szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel, szelíd széki füvek csillag-fejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenye-nyárfa, te vigyázz reája, csöndes legyen álma!
Vissza a lap tetejére
Kaffka Margit: Augusztus
Szőke búza között pipacsos kis kalap, Hiába süt a nap, - árnyék van az alatt. Sétál a kisasszony komlóba, búzába, Lengő a ruhája, pipacsbokrétája. Nézi Csere Jóska: Ej, be szemrevaló Picike cipellő, - szűkráncú viganó! Hogy libeg, közeleg ott az árokszélen! Idetart, itt terem... Cseng a szava: "Kérem, Maga talán olyan - falubeli legény? Nem lelem az utat, úgy eltévedtem én. Mutassa meg merre! Vagy inkább - vezessen! Ilyen nagy mezőbe sose jártam Pesten." Szőke búzaföldön lemenőben a nap, Szőke lány hajárul lekerül a kalap. Gyenge, puha szellő játszva bomlik vele, Pipacsbokrétának hullong a levele, Rebben a fürjmadár nád megett, sás alatt... Egyszer csak a legény visszanéz, elmarad. Hangos szavú rigó csúfságra jár véle: - De belenéztél a kisasszony szemébe! Kacag a kisasszony: "Ej de messzire jár! Széles ez az árok! Átsegít, ugyebár? Köszönöm, köszönöm! Már jól van! Eresszen! Ilyen erős ember nincs az egész Pesten!" Megeste a tarlót gyöngy estveli harmat, Csere Jóska hallgat, - szegett fővel ballag, Szemügyre vesz minden útszéli virágot, - "Lám, egy se törik le, amire ráhágott! Több kárt tenne benne fiókmadár lába -" - És indul utána, - és lép a nyomába. Útszéli virágot tapossa azér' is, - Ki szánja? Ki bánja? Így pusztulok én is! - A kisasszony szava mesemondás, álom: - "Sohase volt nekem ilyen szép virágom, De nem is lesz többet! Nincs is hol keressem! Vadkomlót, pipacsot nem árulnak Pesten." Megeste az utat sírószemű harmat, A legény is csendes, a leány is hallgat, Nyugtalan fellegek bomolnak az égen, Valami bús nóta szól a faluvégen, - - Felnéz a kisasszony gondba, gondolatba: - "Rojtos keszkenőjét vajon kitől kapta? Lám, van aki varrja, - lám, van aki szője! Szépséges, hűséges barna szeretője!" - Csere Jóska szeme odatéved lesbe: - "Hej, azt a virágot vajon kinek szedte? Van akinek adja! Van akit szeressen! Sok cifra uraság azon a nagy Pesten." Vissza a lap tetejére
Áprily Lajos: Szeptemberi ég
Ó, szilvát s szőlőfürtöt érlelő, gyönyörűséges fényes őszelő, eged vén szívből is kedvet csihol! Már napok óta nem láttam sehol egy cigarettafüstnyi felleget, csak ezt a makulátlan csudakéket. Rengetegek legszebb szajkóiból valaki minden kéktollat kitépett s bekárpitozta velük az eget.
Vissza a lap tetejére
Agnyija Barto: Első nap az iskolában
Mennyi, mennyi érdekesség, mennyi, mennyi izgalom! A tanító néni belép, fel kell állni? Nem tudom. Hogy nyílik fel szépen, csendben a pad fényes fedele? Ha felállok, mit kell tennem, hogy ne csapjak zajt vele? "A táblához gyere ki csak!" - szól a néni s kimegyek, a kezembe krétát is ad, a krétával mit tegyek? Megtanít ő türelemmel, hogy kell húzni vonalat, s hogy a táblát tenyeremmel letörölni nem szabad. Mennyi lány van itt! Lassacskán tudom mindnek a nevét: négy Annácska van, meg aztán Sárikák és Erzsikék. Első nap az iskolában, padban ülök, figyelek, nem moccantom fejem, lábam - nagy dolog ez, gyerekek!
Vissza a lap tetejére
www.szeva1v.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
|